2009.10.05. 00:47
A nyári tábor és a reggeli kávé
Még alig indult el a blog, máris érkezett egy történet. Márta küldte el leszokásának történetét.
"Kedves Leszokhatsz blog!
Nagyon tetszik az ötlet, hogy a saját történeteinkkel segítsük más leszokni vágyókat. Ezért elküldöm nektek az én élményeimet.
Márta vagyok, 20 éves.
Mióta az eszemet tudom, apám és anyám mindig dohányzott. Sosem a közelemben, hanem mindig kint az erkélyen, de a cigi szerves része volt így is gyermekkoromnak. 14 évesen egy nyári táborban a fiú aki tetszett nekem dohányzott. Ő már "nagy" volt 16 éves. Egyik nap ebéd után láttam, hogy hátra megy az erdő mellé. A barátnőim már előző este is azt mondták, hogy kezdeményezzek valamit. Mindig is szívesen segítettünk egymás szerelmi ügyeiben. Odaléptem hozzá, és akkor megláttam, hogy éppen rágyújtott. Megkérdezte dohányzom-e? Mondtam, hogy persze. Erre megkínált. Én elfogadtam és meggyújtottam. Kicsit bénáztam ugyan, de 14 éven keresztül láttam a szüleimet dohányozni, ugyhogy talán annyira nem látszott. Elkezdtünk beszélgetni, és estére összejöttünk.
5 éven át dohányoztam, egyre többet és egyre erősebb cigarettákat. 19 évesen egy doboz piros Marlboro is elfogyott. Bár rendszeresen sportoltam (röplabdáztam), mégis dohányoztam. Aztán egy februári estén szúrást éreztem a szívem környékén. Már egy pár hónapja rendszeresen tapasztaltam, de ez különösen erős volt. Másnap elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, hogy hagyjam abba a dohányzást.
Egyik napról a másikra letettem. Az első nap kibírható volt. Csomó mindent csináltam . Rágóztam, elmentem vásárolni, röpizni. Gyakorlatilag nem is hiányzott. Két nap elteltével azonban rosszabb lett a helyzet. A reggeli kávé mellé nagyon hiányzott a cigi. Ha nem kezdődik jól a reggelem, akkor egész nap szarul érzem magam. A munkahelyemen is meglátszott, mondták is a többiek, hogy vesznek nekem cigit, csak nyugodjak már meg. Már-már ott tartottam, hogy rendben, visszaszokom, de akkor eszembe jutott, hogy milyen félelmet éreztem amikor elkezdett szúrni a szívem. Ugyhogy nem szoktam rá vissza. Az első 10 nap után már sokkal könnyebben vettem levegőt edzéseken. Tovább bírtam, és jobban is éreztem magam. Persze reggel még mindíg hiányzott a cigi a kávé mellől, de ezt ki lehet bírni. Kb. 2 héttel azután, hogy leraktam arra keltem éjszaka, hogy izzadok, és ideges vagyok, mintha rosszat álmodtam volna. Kimentem, lefürödtem, és visszafeküdtem aludni. Ez volt az egyetlen "rohamom". Sokkal inkább egy pszihés függőség rabja voltam, mint egy fizikai. A mai napig elszívnék egy cigit a kávé mellé, de mások lettek a mindennapjaim. Jobban érzem magam, kevésbé vagyok fáradt, csak néha vagyok nyűgös, és olyankor is kimegyek inkább futni, minthogy rágyújtsak.
Egy barátom mondta, hogy a dohányzásról nem lehet leszokni, csak abbahagyni. Talán igaza van, talán nincs. Én azt tudom, hogy nem dohányzom már egy éve és ugyanolyan jól érzem magamat, mint abban a táborban mielőtt rágyújtottam volna arra a bizonyos első cigire."
Ha neked is van hasonló vagy egészen más történeted, küldd el bátran a leszokhatsz@gmail.com -ra!
Egészséges, nikotinmentes életet kívánok! :-)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fonorobert 2009.10.10. 02:13:50
CSak gratulálni tudok az erődhöz. Jó lenne, ha mindenkinek ennyire magától menne a leszokás...
Utolsó kommentek