Ismét egy ismerősöm történetét szeretném leírni. A történet elég furcsa, mert egy fogadással kezdődik. Egy évvel ezelőtt kötöttem ezzel az ismerősömmel (legyen mondjuk P.) egy fogadást. 10 000 Ft-ban fogadtunk, hogy le tud-e szokni fél év alatt a dohányzásról. Elég gyenge akaraterővel rendelkezik, és elég erős dohányos volt, úgyhogy úgy gondoltam, nem nagyon fog neki menni a dolog.

 

Még alig indult el a blog, máris érkezett egy történet. Márta küldte el leszokásának történetét.

 

 

"Kedves Leszokhatsz blog!

Nagyon tetszik az ötlet, hogy a saját történeteinkkel segítsük más leszokni vágyókat. Ezért elküldöm nektek az én élményeimet.

Márta vagyok, 20 éves.

Mióta az eszemet tudom, apám és anyám mindig dohányzott. Sosem a közelemben, hanem mindig kint az erkélyen, de a cigi szerves része volt így is gyermekkoromnak. 14 évesen egy nyári táborban a fiú aki tetszett nekem dohányzott. Ő már "nagy" volt 16 éves. Egyik nap ebéd után láttam, hogy hátra megy az erdő mellé. A barátnőim már előző este is azt mondták, hogy kezdeményezzek valamit. Mindig is szívesen segítettünk egymás szerelmi ügyeiben. Odaléptem hozzá, és akkor megláttam, hogy éppen rágyújtott. Megkérdezte dohányzom-e? Mondtam, hogy persze. Erre megkínált. Én elfogadtam és meggyújtottam. Kicsit bénáztam ugyan, de 14 éven keresztül láttam a szüleimet dohányozni, ugyhogy talán annyira nem látszott. Elkezdtünk beszélgetni, és estére összejöttünk.
5 éven át dohányoztam, egyre többet és egyre erősebb cigarettákat. 19 évesen egy doboz piros Marlboro is elfogyott. Bár rendszeresen sportoltam (röplabdáztam), mégis dohányoztam. Aztán egy februári estén szúrást éreztem a szívem környékén. Már egy pár hónapja rendszeresen tapasztaltam, de ez különösen erős volt. Másnap elmentem az orvoshoz, aki azt mondta, hogy hagyjam abba a dohányzást.

Egyik napról a másikra letettem. Az első nap kibírható volt. Csomó mindent csináltam . Rágóztam, elmentem vásárolni, röpizni. Gyakorlatilag nem is hiányzott. Két nap elteltével azonban rosszabb lett a helyzet. A reggeli kávé mellé nagyon hiányzott a cigi. Ha nem kezdődik jól a reggelem, akkor egész nap szarul érzem magam. A munkahelyemen is meglátszott, mondták is a többiek, hogy vesznek nekem cigit, csak nyugodjak már meg. Már-már ott tartottam, hogy rendben, visszaszokom, de akkor eszembe jutott, hogy milyen félelmet éreztem amikor elkezdett szúrni a szívem. Ugyhogy nem szoktam rá vissza. Az első 10 nap után már sokkal könnyebben vettem levegőt edzéseken. Tovább bírtam, és jobban is éreztem magam. Persze reggel még mindíg hiányzott a cigi a kávé mellől, de ezt ki lehet bírni. Kb. 2 héttel azután, hogy leraktam arra keltem éjszaka, hogy izzadok, és ideges vagyok, mintha rosszat álmodtam volna. Kimentem, lefürödtem, és visszafeküdtem aludni. Ez volt az egyetlen "rohamom". Sokkal inkább egy pszihés függőség rabja voltam, mint egy fizikai. A mai napig elszívnék egy cigit a kávé mellé, de mások lettek a mindennapjaim. Jobban érzem magam, kevésbé vagyok fáradt, csak néha vagyok nyűgös, és olyankor is kimegyek inkább futni, minthogy rágyújtsak.
Egy barátom mondta, hogy a dohányzásról nem lehet leszokni, csak abbahagyni. Talán igaza van, talán nincs. Én azt tudom, hogy nem dohányzom már egy éve és ugyanolyan jól érzem magamat, mint abban a táborban mielőtt rágyújtottam volna arra a bizonyos első cigire."

 

 

Ha neked is van hasonló vagy egészen más történeted, küldd el bátran a leszokhatsz@gmail.com -ra!

 

Egészséges, nikotinmentes életet kívánok! :-)

 

Kedves barátaim!

Jöjjön az első sikeres leszokó története!

Egy barátomnak (legyen most Jani, a valódi nevét nem írom) meséltem arról az ötletemről, hogy blogot indítok a dohányzásról való leszokás segítésésre. Ekkor derült ki számomra, hogy mielőtt megismertem volna, ő is sokáig dohányzott. De szerencsére ez csak átmeneti állapot volt nála... :-)

Kérésemre leírta az ő történetét:

 

"

Jani vagyok, 28 éves marketing szakember, elvált szülők gyereke. 12 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Csúnya válás volt és engem nagyon megviselt. Apámat mindíg jobban szerettem, nem tudom miért. Talán azért, mert engedékenyebb volt velem... Amikor megkérdeztek, azt mondtam, hogy vele akarok lakni. Anyám borzasztóan megharagudott rám, azután nem beszéltünk több, mint 20 évig.

Életem első szál cigarettáját egy évvel a válás után szívtam el. Akkor voltam 13 éves, és az egyik hétvégét egyik osztálytársamnál töltöttük páran. Ez volt talán az első "bulim".

Ezután az eset után nem gyújtottam rá évekig. Annyira nem jött be nekem a cigi, hogy elkezdjek dohányozni. Legközelebb akkor gyújtottam rá, amikor édesapám meghalt. 19 éves voltam, és teljesen egyedül éreztem magam. A temetés után egyik barátom megkínált cigarettával, és én elfogadtam. Innentől kezdve egyre többet cigiztem, míg 26 éves koromra eljutottam a napi másfél dobozig. Időközben megismerkedtem egy lánnyal, akivel eljegyeztük egymást. Ekkor eldöntöttem, hogy leteszem a cigarettát. Úgy gondoltam, hogy egy családos ember nem engedheti meg magának, hogy dohányozzon, mivel ezzel pénzt, de legfőképp időt vesz el a családjától.

Egy évnyi küzdelem és próbálkozás után végre sikerült leszoknom. Ennek már egy éve, azóta egyszer sem gyújtottam rá."

 

 

 

Ha van hasonló történetetek, vagy ismertek valakit akinek van, írjatok bátran! leszokhatsz@gmail.com

 

Egészséges, nikotinemntes életet kívánok! :-)

Kedves barátaim!

Manapság egyre több emberrel találkozom, aki arról panaszkodik, leszokna a dohányzásról, de nem megy. Vagy le kéne tennie a cigarettát, de nincs hozzá ereje.

Szerencsére egyre több ismerősöm, barátom számol be sikeres leszokásról, egyre több embernek sikerül a cigarettát végleg kizárni az életéből.

 

Mivel szeretném, ha ezek a sikeres emberek még többen lennének, elindítottam ezt a blogot, amelynek célja a leszokni vágyók segítése, és egymás történeteinek a megismerése. Talán azok is bátorságot merítenek belőlük, akik még nem szánták el magukat...

 

Egészséges, nikotinmentes életet kívánok! :-)